Havril Roland (Kárpátok Esélyegyenlőségi Ösztöndíj ösztöndíjasa 2006-2009):
2004-2009 Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, politológia szak
2002-2006 Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, történelem szak
Eddigi munkásságok
2010-től: pályázati referens: Oktatási és Kulturális Minisztérium- Támogatáskezelő Izgatóság
2008-tól az időközi helyhatósági választást követően tagja lettem a helyi képviselőtestületnek
2007-től külsős tagja a helyi képviselő testület Településfejlesztési Bizottságának
2006-tól elnök és alapító: Tolcsvai Fiatalok Tolcsváért Egyesületet
„A Kárpátok Alapítvány által meghirdetett ösztöndíj lehetőséggel 2006-ban találkoztam egy internetes felhívásban. A kiírást elolvasva úgy éreztem, hogy az ösztöndíj programban való részvétel nagyon hasznos lehetne számomra, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem a pályázati anyagom és jelentkezek az ösztöndíjra. Az általam készített pályázat elnyerte a bíráló bizottság tetszését, így elnyertem az ösztöndíjat. Az ösztöndíj feltételek révén kellőképp motiválttá váltam, hogy szakmai tudásomat bővíthessem, illetve újakkal egészíthessem ki. Úgy érzem, hogy a program részeseként rengeteg tapasztalatra tehettem szert, amelyeket sikeresen alkalmazhatok mind a civil szférában, illetve képviselői munkám révén az önkormányzat életében is egyaránt.
Az alapítvány ösztöndíjasaként lehetőségem volt olyan szervezetekkel, illetve emberekkel megismerkedni, akik nagyban segítették személyes, illetve szakmai fejlődésemet. Többek között a miskolci Esélyek Háza, illetve annak volt vezetőjével, Cserjési Máriával, aki sokat segített, hogy belelássak, a régió valós problémáiba. Dr. habil Pető Andrea a miskolci egyetem oktatója is nagy segítségemre volt abban, hogy megtanuljam, miként lehet hatékonyan és jól koordinálva szervezni rendezvényeket. Továbbá nem utolsó sorban a Kárpátok Alapítvány részéről Bata Boglárka személye is fontos tényező volt abban, hogy kellő kitartással és eredményességgel végezhessem a munkám. Nagyon nagy hatással volt még rám Fred Robey is a program fő támogatója. Tőle egy még nálunk kevésbé elterjedt szemléletmódot kaptam, az önzetlenséget, hogy miként segítsünk azokon, akik rászorulnak, és mindemellett tenni is akarnak”.